Ady Endre nyomába, erdélyi utakon...

Beszámoló a 11.B osztály tanulóitól


    2017.okt.26-án reggel 7-kor indult el az osztály (11.B) Erdélybe. Az út nagyon hosszú volt. Csaknem partibuszt csináltunk a buszból, szólt a zene, a hangulat a tetőfokára hágott.
A határt átlépve hamarosan megérkeztünk Nagyváradra. Megkezdtük a sétánkat a városban, majd megálltunk az Ady Múzeumnál. A múzeumigazgató nagyon sok érdekes információt osztott meg velünk a költőről és a város 20. század eleji pezsgő szellemi életéről. Ezután a belvárosba érve megnéztük az ottani látványosságokat, például a Fekete Sas Palotát. A következő helyszínünk Csucsa volt, meglátogattuk a Boncza-kastélyt és az Ady Emlékházat. Innen a szállás felé vettük az irányt, és útközben megcsodálhattuk a Bánffyhunyad külvárosában elhelyezkedő cigánypalotákat. Kalotaszentkirályra érkezve a Püspök Panzióban kedves fogadtatásban részesültünk, elfoglaltuk a szobáinkat, amelyek mindenkinek nagyon tetszettek. A bőséges vacsora után szabad program volt, beszélgettünk és Activityztünk.

    A második nap sietni kellett a reggelivel, mert már vártak minket a partneriskolában (a bánffyhunyadi Octavian Goga Elméleti Líceumban), ahol nagyon barátságosan fogadtak. Kaptunk tőlük fejenként egy csokit, és az iskolaújságuk egy példányát, ami nagyon kedves gesztus volt. Velük együtt elmentünk a református temetőbe Hory Etelka sírjához. Ott az erdélyi fiatalokkal közösen tisztítottuk meg a sírt a lehullott falevelektől.

Hory Etelka sírja

Hory Etelka sírjánál


    Ezután nekivágtunk a 12 km-es túrának, a havasrekettyei Menyasszony fátyol vízesést célba véve. A túra folyamán útitársunk volt egy nagyon cuki kóbor kutya. Könnyű terep volt, végig kavicsos úton haladtunk a sűrű erdőben, a fenyőfák zöldje sűrűn törte meg a lombhullatók tarka színfoltjait, mellettünk patak futott lefelé, a falu irányába. Felérve a vízeséshez megállapítottuk, hogy ez a túra megérte a fáradtságot. Még a víz is iható volt!

Havasrekettyei vízesés

Havasrekettyei vízesés


    Amint visszaértünk a buszhoz, eleredt az eső. A sofőrünk ügyesen manőverezve, egy kis külső segítséggel letolatott a hegyről, mert nem volt lehetősége megfordulni. Visszaérve szálláshelyünkre a szállásunk melletti kalotaszentkirályi református templomba mentünk, és idegenvezetőnk segítségével megismertük a templom és a helyi magyar közösség történetét. Az épület érdekessége a kalászból font harang, mely a mennyezetről lóg alá.

református templom Kalotaszentkirályon

Református templom, Kalotaszentkirály


    A szakadó eső ellenére megtekintettük Ady hársfáját, amely alatt a Kalota partján című verset írta. Ezután volt egy kis időnk kipihenni a túra fáradalmait, majd a vacsora végeztével két helybeli fiatal vezetett be bennünket és a partneriskola tanulóit a helyi néptánc rejtelmeibe. Információkat kaptunk a kalotaszegi népviseletről, valamint az ottani hagyományokról. A helyi diákok ezután még sokáig ott maradtak velünk a Püspök Panzióban, és beszélgettünk késő estig. Ekkor rengeteg új szót ismertünk meg, amiket ők használnak, valamint beavattak minket a román nyelv rejtelmeibe.

Népviselet

Helyi népviselet


    Másnap hideg, borús időre ébredtünk, de a gyalui völgyzáró gátnál így is sokat időztünk a táj szépségében gyönyörködve. Mire Kolozsvárra értünk, kisütött a nap, így jobb kedvvel tekintettünk meg a belváros nevezetességeit. Majd tettünk egy kört a Házsongárdi temetőben. Volt egy kis szabadidőnk, ebédeltünk, szuvenírt vásároltunk, majd elindultunk vissza a szállásra. A buszon mindenki nagyon jót aludt, fáradtak voltunk.

Mátyás király szülőháza

Mátyás király szülőháza



Szent Mihály templom, Kolozsvár

Szent Mihály templom, Kolozsvár

    A panzióban volt egy kis szabadidőnk, majd a vacsora után ismét összefutottunk a helyi diákokkal. Este szomorúan aludtunk el, mert tudtuk, hogy az utolsó nap következik.

    Reggel felkeltünk, összepakoltunk, és felkészültünk a nagy útra egy bőséges reggelivel. Az eső ellenére megnéztük a sebesvári vár romjait. Utolsó állomásunk a nagyszalontai Arany János Emlékmúzeum volt. Itt, a múzeumi házigazdánk egy interaktív előadást rögtönözve mutatta be nekünk Arany életét. Ezután hazaindultunk, vagyis inkább hazafújt minket a szél, ugyanis piros viharjelzésben vágtunk neki a nagy útnak.

Az út nagyon hosszú volt, sokkal hosszabb, mint odafelé. De azt hiszem, elmondhatjuk, hogy a rengeteg utazás és a rossz időjárás ellenére ez volt életünk legmeghatározóbb osztálykirándulása, amit már csak az erdélyiek érkezese múlhat felül.

11.B

Kis kedvcsináló videó, egyik résztvevő diák munkája:




Vissza a főoldalra